Tegnap a búkon olvastam a pszichológiai témájú beszélgetéseket. Egy nagyon aranyos lány hozzászólását olvasva eszembe jutott;rá kéne írni. Enyhült,e a szorongása? Sokáig csevegtünk,de el kellett mennem venni egy új vebkamerát. Fel a motorra,metál ordít a hifiből,kedvem támad csapatni egyet a szerpentinen. Vonyít a gép,70,80...110 paff blokkol a hátsó kerék, elszakadt a hajtószíj. Miért fogtam meg,miért pont amikor a lányomhoz,majd Grétához,és anyámhoz akartam menni a hétvégén?

 Szerencsés vagyok, még zárom a motort,és már fel is vesz egy bajszos öregsrác egy fekete Kiával. Egy óra múlva Dáviddal megyünk ki ösdzeszedni a vasat. Aranyos srác,fiatalabb mint a jogsim. -Dávid, bárcsak egy szó se lenne igaz amiről sztoriztam! -De az. Letolom a videoterápiát. Írok a kölyöknek,próbálom felrázni : az élet szép. Hajnalig simogatom a billentyűzettel. Majd hirtelen felindulásból kiirok egy anonim posztot a pszichológiai csoportban. Zúgó fejjel ébredek egy csomó kommet az egyik nagyjából a következő: "akarsz róla mesélni? A szüleid is érdekelnek! 

Hát legyen. Íme:

Kezdjük a szüleimmel. Nagyon szép emberek voltak,az igazi álompár. Anyu alapvetően kedves és segítőkész,de a varró-divattervező tehetsége miatt majdhogynem fiúként nevelték. A Ceglédi tanyavilágban nőtt fel,apukája egy igazi vígjátékbeli lump volt.Érzelmileg talán még most is egy kamasz.

 Zoli kisnemesi családból jött,akik át tudták menteni magukat a kommunizmusba is. Az ő szülei is az álompár voltak. Papi, egy gyár igazgatóhelyettese volt,mami vállalkozó, -kisiparos ahogy akkoriban mondták. Azt hiszem minden szeretet megadtak az egyetlen fiúknak,-mert jobbára engem is ők neveltek föl. A válásom előtt mentek el közvetlen. 

 Szóval a fatter: európabajnok második volt diszkoszban. Hülyeségnek tartotta a tanulást. Mindent megkapott: a legdrágább motort,hatalmas menő házat,segítséget,hogy egy ötven emberes ruhagyárat építsen anyuval. Állítólag előtte is el volt szállva magától,de utána gyakorló pszichopata volt. Sohasem fogom elfelejteni,hányszor ébredtem arra óvodás koromban-istenem..hányszor ébredtem arra,hogy torka szakadtából üvölt az én anyukámmal. Szégyellem magam,hogy nem mertem odamenni kettejük közé. -Tudom,kicsi voltam...próbáltam minnél jobban megfelelni apának,de csak engem vert el még akkor is; amikor a szeme láttára a bátyám követett el valamit.

 Balkezes voltam,de sok veréssel nagyon ügyesen megtanul mindent a gyermek a "szép" kezével. Nyolc éves koromtól stresszevő voltam . Onnantól kezdve ment a pszichológiai bántalmazás is. Nem volt szabad saját barátaimnak lenni,ha azok nem voltak közösek a bátyámmal. Jó volt az állami iskolában, elfogadtak annak aki vagyok. -Becsülték ,hogy ha bántották a bátyámat:a felsősökkel is összeverekedtem érte. Ötödikben elitiskolába küldtek a város túloldalára. Ott mindenkinek olyan jófejek voltak a szülei ,és hiába voltak az enyémek a leggazdagobbak ;csak az önkormányzati srácnak volt rosszabb ruhája nálam. Egy meleg srác lett a barátom. A többiek is ,kedvesek voltak csak valahogy nem tudtam beilleszkedni. A cigány ruháimmal ,a duci testemmel,és a hirtelenkezű apámmal. Miki gyakorlatilag elcsábított. Szükségem volt szeretetre.Nem volt egy egyszerű srác. De nélküle öngyilkos lettem volna,amikor 11-12éves koromban apám egy éjjel kirángatott az ágyamból és légiósedzésekre kényszerített. Tizenhárom voltam amikor az öreg "belőled sohasem lesz férfi" felkiáltással abbahagyta az edzősködést. Jött egy nagyon koraérett lány a suliba, nagyon tetszett, nem ábrándoztam róla "olyankor " de mindig felizugultam ha rámmosolygott. Egyébként is Miki a bátyám felé közeledett. Szóval amikor elhangzott ez a mondat:már tudtam,nem vagyok meleg,és azt is,hogy egyedül vagyok a világ ellen. Kétszer többet edzettem,és apám egy pár hónapos fellángolása után egyedül én de vegetáriánus maradtam.

 Egy kicsit meggyengült az üzlet,hétvégénkét vásározni mentünk.Hetedikesként ugyanúgy kellett dolgoznom mint egy felnőttnek, mindent.

 Kaptam fizetést is =-) vettem is mindjárt farmert sportcipőt,pólót,gyöngyvászon hátizsákot,walkmant... -Persze nem futotta eredetire, vagy divatosra de annyira jól esett egy kicsit a többiekhez tartozni. Akkor jött az amikor a fütyimmel kezdtek el cikizni; -nem a többi srác az uszodából, hanem otthon, erre majd visszatérünk. Cigiztem és ittam . Az öreg vett nekem egy piros robogót, hogy ne igyak. 94 nyarán elindultunk a hatalmas, méregdrága lakóbuszunkkal Spanyolországba. Monacon kívül sehol sem álltunk meg-Mert ugye a Sagrada Família is csak egy templom, Milánóban sincs semmi érdekes. Cadaques mellett a fatter egyszer csak megzizzent és ,kétezer kilométert mentünk vissza Horvátországba egy nudista kempingbe. XS

 Dafke alapon vettem le a nadrágom. Kaptam pár furcsa mosolyt,de a családon kívül nem bántottak...

 Kb olyan kondiban voltam mint most,és a lányok ducinak mondtak még mindig. Úgyhogy már mint az őrült edzettem. A tizennegyedik szülinapomon kaptam életem első csókját a legszebb,legvagányabb lánytól a suliból. Nem udvaroltam neki,hanem csak odajött nekitámasztott a nappalink egyik oszlopának,ő felált a talapzatra mert alacsony volt árölelt,megcsókolt,megfogta a kukim és megdícsérte milyen hatalmas: bepánikoltam...azt hittem valami hülye vicc. Szegény lány harminc éves koráig nem tudta elfelejteni a kudarcot. Szóval,nem jártuk. :-/

 A következő nyáron Zoli kitalálta,hogy "elmulatunk"valami huszonkétezer márkát a európa legnagyobb nudista kempingjében. Na akkor voltam ilyen állapotban mint most. Nem kérdezték meg:be merem-e vállalni,újra meztelenül.  -Hanem csak sürgettek; száljak ki az "űrhajónkból".

 Egy éve csak pisilni használtam,és a napi 6-8óra edzéstől még pluszban úgy néztem ki mint Michelangelo Ádámja. Felkaptam egy flancos napozóágyat és negyvenhét napra kiköltöztem a lakóbusz elé. Az első héten még jöttem-mentem de olyan furcsán nézett rám szó szerint mindenki,hogy amikor cigiztem az egyik játszótér mellett és a gyerekek ,hívták,hogy tartsak velük: idegösszeroppanást kaptam. (Drágáim...nem tudom, miként érezték meg rajtam,hogy mennyire félek,és magányos vagyok).Valahogy el kell mondjam,van egy enyhe phimosisom. De nagyon extrém dolognak kell lennie hozzá, hogy probléma legyen belőle viszont nagyon erős erogén zónám az előbőröm. Viszont apám felnőttként körülmetéltette magát valami fakezű hentessel,és a két nyaralás között a bátyámnak is megcsináltatta,de részlegeset és a legjobb dokival. Akkor döbbentem rá,hogy Tamásnak nem lábujj műtéte volt.-Szerinted;mennyire éreztem odavalónak magam?

-Szóval, önkívületi állapotban értem vissza a napozóágyamhoz és elbőgtem magam,csak azt hajtogattam magamban: hagy menjek el bárhova leteszem a cigit,eszem húst,felépítem egyedül a konditermet ,csak el innen. A gyökér öregem kitalálta,biztos megmolesztáltak. Felbuzdított kurva sok embert és megkezdődött a "buzivadászat" Találtak is valami szerencsétlent aki az egyik zuhanyzóban rejszolt. (Bele se merek gondolni,mi lehet most vele) meglincselték. És önelégülten közölték: biztonságban vagyok.

 Reggel kilenc és este nyolc között nem hagytam el a parcellánkat. Olvastam és edzettem felváltva.A legelhagyatottab partszakaszra jártam úszni.Elaludtam,elbambultam,nem tudom, csak azon kaptam magam,hogy két gyönyörű veterán lakóbuszal és lakókocsival,egy hippi család költözött mellénk. Négy lánnyal a kicsi 12(?)az ikrek;14, a nagylány 21éves voltak. Ha idejében észreveszem átköltözök a busz másik oldalára,de így illetlenségnek tartottam. Pár nap után anyu azt modja: -hogy nem unják meg egész nap a tévét nézni?

-Hiszen az ablakból a hegyeket nézik-mondom én.

-Te vagy a tévé,fütyike-nevet anyám, és annyira zavarban vagyok mint soha. Minden igyekeztemmel azon voltam,hogy méginkább természetesen viselkedjek. Nem fordultam el akkor se amikor bármit is naptejeztem.

Az ikrek az ablakpárkányban könyököltek. Berni egyik keze eltűnt az ablakból,olyan érdekesen nézett,aztán egy halk sikollyal elájult. (Igen már tudom mi történt, akkor viszont nem) Anyum látta a jelenet,napszúrást diagnosztizált (ennyit apám teljesítményéről) és a déli órákban kitiltott a holland lányok látókörzetéből.

 A legszélső strand,legszélső csücskébe mentem úszni,tornázni. Ugyanazok a mosolyok, amit nem tudtam hová tenni. Volt ott egy kicsit pufi néger srác aki meditált, meg egy enyhén plus size 23éves lány aki meg a házirend miatt shortban,bikinifelsőben jógázott. -Ők ilyen szülői mosollyal néztek rám.☺

Szilvit mindenki meg akarta dugni,nekem ilyen eszembe sem jutott, mert olyan tuti csávókra is nyelvet öltött hogy na. Jó két hétig ment ez így amikor is eléggé nyakatekert huszonnégy órám következett: A Germinalt olvastam ,qés épp ott tartottam,amikor a fiatalok dugnak a tetőn. Árnyék vetült az arcomra. A szomszéd apuka volt az,és a kicsi. Élete első söre után ,és a 13.születésnapja közben. Meghívót akartak átadni Mi férfiak észre sem vettük ,hogy merevedésem van.-Nemúgy a "női kontingens".Nem tudott ellenálni a csábításnak...gyorsan a kezére dobtam a könyvet,ő az ölembe a meghívót, és két személyben sikerült a szélrózsa minden irányába futniuk a legtárgyilagosabb tanúvallomások szerint is. 

 Magamra tekertem a törülközőt,fogtam a cigim, Szilvi mellett lepakoltam ,csak a türcsit vettem le akkor amikor már a vízbe értem.Kiúsztam a bólyáig és amikor sikerült megkönnyebbülnöm,partra szálltam. Nem találtam a flottírt,de egyenes léptekkel elindultam a többi holmim felé.

Azt veszem észre, hogy Joe épp megvilágosodik,a jógi meg a popsiára esik egy gyakorlat közben.-Mert nem csak a léptem volt egyenes. Papucsba be, cigi kézbe,csak lazán...-And your towel?- Kérdezi a lány. Elveszem tőle,indulok amikor leesik a tantusz. Hátraforulok ,és egy mindent tudó kacsintás keretében kibukik belőlem: -See you at evening, for a night swim! 

...Sörözök a Hollandokkal,amikor is a fiúk elkezdenek valamiről beszélni,hogy milyen barbár dolog,meg mennyire szükségtelen az én esetemben,mert van rá gyógyszeres megoldás,rendeltek nekem is ilyen krémet...mivan? De a nagylány, már nyújtja is nekem,és felajánlja:megmutatja a használatát. Na jó van srácok én berúgtam,megyek ledőlök. 

 Sötétben ébredek,mindenki alszik kezemben a krém,tűz az ágyékomban. Ahogy hozzám ér a kenőcs ,az egyik iker suttogja a nevem,és a szája elé teszi a kezét... pár méterre egymástól,egymás mozdulatait követjük.Pár húzás után csak úgy teszek mintha,és amikor a lány a karjába harap,a törülközőt az ölembe dobom és sóhajtok. Most tudtam, hogy mi történt pontosan. Felülök, cigarettára gyújtok,ő már alszik. Felveszem a piperetáskám és hosszasan fürdök.De nem enyhül a forróság. A tengerhez megyek. És ott az jógás lány,egy félig kiivott konyakos üveggel egy hatalmas fehér polártakaró alatt. Könnyek vannak a szemében, olaszul majd angolul kiabál velem,szabadkozom angolul,majd elbőgöm magam, és magyarul mundom: -Kurvára sajnálom,tizenöt vagyok és nagyon szégyenlős.Kiráz a hideg,könnyezem.Felál,  megölel,aztán az ölébe húz,ránk borítja a takarót...tört magyarsággal nyugtat...

 Zsuzsi,nem akarom neked leírni,mert egy romantikus szexnovella lenne,annyira kedves volt,annyira kreatív, megértő...

Fel sem fogtuk,hogy már délelőtt van,hogy férfiak és nők nekünk háttal élőlánccal védtek minket. Szilvia zenekarának a limuzinja dudálása vetett véget az idillnek. Volt benne egy csepp Hollywood de ő márcsak ilyen volt egész életében. Joe lépett oda hozzám: magára mutatott aztán rám,nevettett,a piknik romjai közül felvett egy furcsa formájú cigarettásdobozt és egy üveget. Az italt nekem kínálta,és majd egy szál koporsószöget és elgondolkodva nézte a papír cigarettás dobozt. Felém fordította:egy lila szájkontúr ceruzával készített rajz volt rólam.

 Legalább háromszor cseréltünk címet. De a nyaralás végéig az összeset megtalálta a család. Hazaérve mégis egy gyönyörű levél várt. Talán ha egyszer tudtam elolvasni...

Apám féltékeny volt,de a megpróbált végre szeretni , a bátyám gyűlölt,anyám félt,hogy megszököm.A kicsi húgom viszont annyira tisztelt. 

 A következő közel egy évet már leírtam a blogomban.

https://martoesalibak.blog.hu/2021/11/16/a_legsotetebb_bugyor

Németországból egy kis otthoni kitérővel Görögországba mentünk a családdal. Nem történt velem semmi különösebben pikáns. A következő év április elejéig. Viszont érzelmileg annál kuszább lett minden. A nyár végén már a kábítószerek tartották bennem a lelket. Az őseim leléptek, egyedül maradtam a konditeremmel,és az ideiglenesen mozgássérült bátyámmal. Volt egy nagyon hülye esetem ami iszonyat beadott az önbecsülésemnek. A cucc miatt nem tudom pontosan, hogyan voltak sorrendben a dolgok. Csak azt tudom: egyszer elmentem egy luxusprostihoz,először egy órát fizettem nekikezdtünk kiröhögött a vetkőzesnél. -Zavart beszélgetés,próbáltam visszaadni neki a pénzt amit visszadott. Másnap éjjel engedett el,mert valami nagykutyával kellett neki. De előtte randit kért. Fiatal voltam tele hülye elvekkel. De időnként dumáltunk telefonon. 

Aztán a fiúk mondták, hogy egy tizenöt éves csajszi belém van esve. Annyira be volt zsongva, hogy bejött hozzám a fürdőbe. Akkora botrány volt. Vagy ötféle szert toltam magamba ,hogy el ne bőgjem magam. Hirtelen felindulásból kábszis kurvás partit rendeztem. A barátnő biztosította a lányokat. Annyira pörgött a dolog,észre sem vettem,hogy ő is eljött egy kicsit ,vörös parókában...Kicsi a világ, mert Szilvi ismerőse volt. Szilvi megrágta a fülét,hogy szervezze be őt is...

 Nem ismertem meg, pontosabban nem hittem el,hogy ő az. Volt még csodálatos négy óránk és öt percünk amikor egy rendőrautó elvitte. Olga volt a valódi neve,és valami nagyon borzasztó dolgot tett,hogy újra láthasson.

 Két nappal később fogtam fel,amikor személyesen kaptam idézést a rendőrségre. A fogdasoron kezdték a kihallgatást, gyanúsított voltam. Akkor tudtam,hogy gyakorlatilag maffiatag vagyok több mint egy éve. A kávéautomatához bilincseltek ,amikor a bulibeli lányok háromnegyede megjelent hogy igazolja az alibimet. Volt köztük civilben tanár ,politikusfeleség,és orvos is. Az ügyem Betty mamája vette át. Igen azé,akitől az első csókom kaptam...szabad voltam.

 A háború újra kezdődött. Vidékre jártam bulizni,szinte zéró sikerrel. Egy majdnem korombeli pufi szőke "rosszkislány"nál kerestem pillanatnyi megkönnyebbülést. Ahelyett hogy gyorsan lezavartuk volna,mint két kamasz..simogattuk egymást,egész hétvégén és ölelkezve sírtunk. Baszki még szerelmes verset is írt nekem kávéfőzés közben

 Másfél év múlva talátam meg a tiszteletdíját egy ritkán használt ingem zsebének a hajtókája mögött. Pont jól jött. Mert a szöszitől hazafelé akkorát karamboloztam, hogy átrepültem a jelzőlámpa felett.

A kórházból viszont nem volt már hová hazamenni,nem volt családom, pénzem,irataim, befolyásos barátaim, egy jobbára bútorozatlan ágy nélküli lakásban vártam a behívót a seregbe. Tíz napja nem ettem. Semmit. A tizenkilencedik születésnapom volt. Találtam egy pénzérmét ,egy csokoládészeletet vettem belőle. Gyertyát tűztem bele öt felé vágtam és vártam,hogy jöjjenek. Elaludtam. Még nem volt éjfél, de csak egy szelet volt belőle .Ekezdtem őket keresni,de észrevettem ,hogy csokis a kezem...még most is sírok...biztosan jöttek volna,ha nem falom fel. Biztosan

Köszönöm, hogy velem vagytok, köszönöm hogy törődtek velem. Elvből nem falcolnék be,de így is kemény ez mint a kád széle.  Nélkületek pokol lenne.