(Avagy: miről is fog szólni ez a blog?)
Hát csapjunk is bele a lecsóba! Kétszáz még gombócból is sok,nemhogy szeretőből. Dehogy vagyok én Casanova, csak úgy jöttek ki a dolgok. De tény és való már huszonhárom éves koromban akkora volt a bűnlajstromom:Hogy amikor megkértem egy lány kezét,ő rákérdezett hány nővel voltam csak a harmadát vallottam be és így is akkora pofont kaptam tőle, a szipkám a körút közepéig repült. A nenevem nem lényeges. -Hívjatok Dömének, mire ki tudtam mondani a hivatalosat, a családom újrakeresztelt. Márton napján születtem,gazdag családban, voltam katona, az ingemet is odadom a másiknak, a libákhoz menekülök a dicsőség elől,de ők elárulnak.
Tisztázzuk: nem azért kezdtem ebbe az egészbe,mert ellenállhatatlan vágyam van promotálnom magam,vagy az élményeimet. Csak szórakoztatni, nevetettni, megríkati, elgondolkodtatni szeretnélek, talán és csak félve mondom: megismerkedni ezáltal valakivel aki úgy fogad el, amilyen vagyok most.
Apám Meséje:
Mint minden négyévesnek, nekem is az apukám az Isten volt. Amikor sportműsort néztek a nagyszüleim,gyakran megemlítették ,hogy apa is volt a tévében(bár nem értettem hogyan fért bele,és mit keresett ott) De a Fiat V6osa valóságos volt.
Pár nappal korábban került a fatter nem teljes legalitásban működő műhelyébe. Vendégmunkás srácok hozták haza olasz'ból. -Gyakorlatilag az volt a csoda, hogy a hazautat kibírta. A hibátlan metálkék dukkón,és az üvegeken kívül a torka véres volt. Mindent renberakni még okosba' se érte volna meg. Úgyhogy a srácok egy használható Zapi áráért otthagyták az öregnél. Aztán amikor megtörték a 127 esünket hirtelen érdekes lett a gép. Provizor ugyan de gatyába rázta az apukám. Anyu mérges volt az új játékszerre de valahogy mégis szó nélkül elengedett minket a Velencei Tóra.
Fütyült a kompresszor,hörgött a kipufogó, és száguldottunk mint a nyíl. Mindenki minket nézett. Amikor az útra esett egy hatalmas esztergapad az előttünk haladó Zilről ,és lezárták a pályát. -Az egész M7es az olasz luxusautót nézte... Leértünk,apa még szinte töküres parkolót kétszer végiggurulta,hogy aztán egy olyan ponton állítsa le a puncimágnest ahonnan az egész strandról lehet látni. 85 öt írtunk, nem is tudom elmagyarázni nektek mekkora királyság volt akkor egy metálfényű, alufelnis, kompresszoros ,V6os,színezett üvegű, automata váltós, fehér bőrbelsős, ikerfényszórós sportlimuzin. És akkor még ott voltunk mi: apci U21es európabajnok második volt diszkoszban,előtte meg magyar bajnok kalapácsban, pár éve hagyta abba a sportot, göndör fekete haja és jégkék szemei voltak, én meg a tökéletes miniatűr klónja csak szőke és zöldeskék. Hummel türcsi, Adidas papucs, Le Coque fürdőnadrág, La Coste táska, és Ray Ban. Egy háromfős lánytársaság mellé cuccoltunk le. Úszni mentünk pontosabban apci úszni tanított. Aztán amikor véletlenül elengedett,kimentünk a partra és a tanítóképzős gólyák felügyeletére hagyott. Slusszkulccsal,brifkóval és törülközővel a kézben sietősen Sukoró irányába távozott, miután egy százast nyújtott a babysittereimnek. Zsófi mellett már halomban álltak a Helikon csikkek, amikorra apám visszatért ,fordítva felvett nadrágban ,egy vöröshajú nő kíséretében. Próbálta lerázni a lányt de az valahogy nem vette a lapot. A tantónéni jelöltek megoldották a gubancot. Kedvesen mondtak neki néhány szót, és sírva elfutott. "Hülyék ezek a lányok" gondoltam. És nagyon büszke voltam,apura-hogy ennek ellenére a szintén pityergő Zsófit elvitte egy nyugtató vízi masszázsra. Ági és Mariann a butikhoz invitált, golyórágót vettünk meg egy képeslapot Anyukámnak. Közben apciék végeztek a vízben,és Zsófi volt olyan jófej,hogy megfordította édesapa fürdőnadrágját. Ekkor hívták apukám a hangosbemondón. "Már értem" szólalt meg Zsozsó és a lányoknak mondott valamit. Kitalálták, hogy át kell öltöznöm,valahogy bíztam bennük. Ági egy pillanatra végigsimított a kukimon,ott ahol még most is szeretem. Mondtak egy csomó furcsa dolgot,annyi maradt meg belőle,hogy ne szégyelljem és ne hagyjam hogy bántsák. Aztán rajzoltunk a képeslapra, a lányok alá is írták. Megeskettek rá,anyunak mutatom meg elsőnek,addig legyen titok.
Megjött az öregem az arcán egy pofon pírjával de elégedetten mosolyogva. Elköszöntünk és beszálltunk az autóba. Valakivel beszélgettünk egy ideig,a ventilátor meg jólesően hűsített. Csak leszívta az akksit. Nem indult. Apci kikotorta az összes aprót a kocsiból és a kezembe nyomta: "Itt van mellettünk a fagyizó, ahány gombóccal csak kérsz elég rá. Egy órán belül itt vagyok hozok segítséget. A fagyis bácsi felváltotta nekem nagyobb címletekre a pénzt,és vendége voltam mindenre. Az én apukám egy hihetetlen figura;egy ezüstszín melegítős kora középkorú szőkével tért vissza és egy hozzá passzoló 190 essel. A merci ezüst volt a vontatókötél sárga. Apuval akartam maradni,így együtt izgultunk,bevisz-e a lendület a két angyalhoz, mert a Nagyemelkedőn elszakadt a kötél. A Stuttgarti csoda meg kilőtt mint a parittyakő. Mázlink volt egy piros Moszkvics mögé értünk be. Egy erős alkatú fekete hajú lány rendezgette az elszemtelenedett barackos ládáit. Az én papám lovagiasan segített,közben bókokkal halmozta el a napbarnította krisztaszoknyás teltkarcsú gyümölcsöskofát. Meglett a bika,csalódtam,hogy csak két drót. De amikor zárt az áramkör Fraulein Benz felzaklatva, hőséget árasztó motorháztetővel,könnyekkel a szemében kért bocsánatot tőlünk. "Kriszta"próbálta megnyugtatni de a néni mondott valami nagyon okosnak tűnő dolgot,meg hogy egy masszázs feltétlenül szükséges lenne neki. Karon is ragadta apámat és cipelte a fogadóhoz. Az én hős apukám meg csak biccentett. Néztem a sasoon frizurás lányt,megdöbbentem hogy úgy sír mint egy gyerek. Hiszen gyerek volt a korkedvezményes jogosítványán alig száradt a tinta. Megöleltem a combját,és rátettem a jókora popsiájra a kezem ; megverem ha nem hagyja abba,tök jó ruhája,van klafa szülei,hogy egyedül engedik vezetni a nagy autókàt (akkoriban a pedálos Moszkvics volt az mint most a ps5 autókànak hívtuk) Szavaimnak nyomatékot adva fogást kerestem a mályvaszín miniszoknyán amikor mentő ötletem támadt: hiszen van pénzem! Meghívom csavaroskólára attól mindig feldobódom.
Ültünk a bárban,ittuk a Pepsit,néztem Krisztát. Túl voltunk a pertun. Megkérdezte: -Miért nézel? -Mert olyan szép vagy nem olyan mint a többi néni,hanem mint Leopold cica,az alvósbabám. Csak neked még szebbek a szemeid. Elkacagta magát és a pultosra lesett. Ő dörmögött valamit,aztán a falon lévő bekeretezett újságra nézett;-rábökött a tizenéves sportlap egy fényképére: -Ez a hapsi éppen odafenn heggeszt. -Tudom,kiskoromban szerelmes voltam bele. De most már a fiával járok. Úgyhogy azt a medzsát passzinstsd már ide a szerelmemnek! -Nyolcvan lesz. Öööö,baszki szegény csajszi. Adj két huszast kábé annyit vonnak le tőlem ha elcsórják. Kimentünk a parkolóba. Kriszta tölttötte a V6os akksiját. Feltett az autóra és a szemembe nézett. -Döme,igérj nekem meg valamit: ha tetszik neked egy lány mondd meg neki,de ha nem tetszik, ne mondd azt , hogy szép! -Nekem tényleg tetszel. -mondtam ő megpuszilt. -A lányok nem ijednek meg ám,ha a úgy csapsz a popsijukra mint az enyémre. Hanem tetszik nekik. -Igen pupák ,tetszik! Most adok neked valamit amire jól vigyázz! -Azzal a kis fekete lángnyelvekkel díszített 911est nyújtotta nekem. Ez az autó egy varázsautó, neked nem kell ilyen digó szar,se Eb ezüst,elég neked ez a kis autó, hogy annyi lány legyen szerelmes beléd amennyit akarsz,csak maradj ilyen!
Apám előkerült,Kriszta egy pillanat alatt eltűntette a bikát. Túszként a 190esbe ültettek. A néni jó illatú cigarettára gyújtott,és félszemmel a tükörben nézett. -Neked is olyan a kukid mint apának? -Zökkentett ki szórakozottságomból. -a fejemet ingatlan,nagyon nem értettem mi van ma? -Ne hagyd hogy bántsák! Így szép ahogy van. Ijedten néztem a shortom számára,de nem látszott ki rajta semmi. De ekkor a rootskompresszor jellegzetes füttye szólalt meg mögöttünk. Apu valahogy beindította a Fiatot. Az utcánk előtt félreállt apu. Rágyújtott egy szál Rothamsra pedig nem dohányzott. Aztán megígértette velem,nem szólunk semmit az egészről anyunak semmit. Ahogy hazaértünk elhívták valahová. Anyu kipakolt. Nézte a cigisdobozt. -Ernőékkel találkoztatok? -Kérdezte ártatlanul. -Én kis buta azt hittem,hogy csak az autós gubancról nem szabad beszélnem. Viszont a megfordított úszónadrág,meg ez a kedvesen mondanak valamit a másik meg elsírja magát dolog,vagy vicces lesz vagy érdekes. Anyukám szédelegve reménykedett abban, kitalálom a szórakoztatására. Amikor a kezébe került a képeslap. Valami gyerekrajzzal és a három lány aláírásával: "Megcsal " "Te" és "Hülye" Anyu magához ölelt és sírt. Annyira meghatottan! -hazudott nekem életében talán egyszer.
Azt hiszem nem kell mondanom, hogy innentől kezdve hiába próbáltam apámnak bármiben megfelelni.
